Az összes Budapesti lakás egy helyen - a főváros
épülettipológiája
A budapesti lakásállomány majdnem 201 ezer épületet, összesítve 961 061 darab lakást jelent. Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk arról, ezek milyen épületek, milyen lakások, miből vannak és mennyire vastagok a falaik, milyenek az ablakok és a radiátorok, minden egyes szobában körbe kellene sétálnia valakinek a városban, mindenhova bekopogtatnia, pontos feljegyzéseket készítenie, és az eredményeket összegeznie. Mindezt majdnem egymilliószor. De mi van akkor, ha egy lakásban épp nincsenek otthon? Vagy a tulajdonos nem szeretné beengedni a felmérést végző embert? De egyáltalán van-e ennyi műszaki szakember, és főleg időnk? Könnyen belátható, hogy ez irreális vállalkozás lenne. Dr. Hartmann Bálint, a F4ster Zrt. vezető kutatója csapatával egy olyan megközelítést alkalmazott, amivel ezt a sok munkát a lakóépületek tipizálásával lehet helyettesíteni.
Munkájuk során azzal a céllal csoportosították Budapest lakóingatlanait, hogy az adott típusokat tulajdonságaik és számosságuk alapján el tudják helyezni a főváros épületállományában. A típusok szerint vizsgálható az, hogy egy-egy adott épülettípus mennyi pénzből milyen beavatkozásokkal mennyire javítható energetikailag.
Ez összességében azért fontos, hogy a budapesti társasházak “jövöálló” újratervezését hatékonyabban tudjuk elvégezni. Ha jobban értjük, pontosan milyen épületek vannak Budapesten, pontosabb és hatékonyabb felújítási programokat tervezhetünk, így a környezetvédelmi célok és a lakói elégedettség is könnyebben elérhető.A tipológiát felhasználva olyan döntéstámogató rendszert készült el, amely segíti az energetikai felújításra igényt tartó épületek priorizálását, így azok többféle szempont szerint, pl. az egységnyi költségen elérhető legnagyobb energiamegtakarítás alapján állíthatók rangsorba a típusok. Ez nagy segítség a szakpolitikai döntések meghozatalakor: a kerülethatárok és az önkormányzati elköteleződések óvatos figyelése helyett így az épületek műszaki paramétereire, a lakók szociális és anyagi helyzetére lehet koncentrálni.
A tipológia alkalmazásávalfelmérhetőafővárosilakóépületekkarbonlábnyoma, amelynek ismeretében a felújítási és energiahatékonysági programok az energetikai felújításra leginkább rászoruló épületekre és a legtöbb lakó elérésére optimalizálhatók. Ezáltal pedig biztosítható, hogy a rendelkezésre álló keretösszegek célzottan és hatékonyan legyenek elköltve.
A budapesti lakóházak összesítése sokféle tanulsággal szolgál. Az alábbi ábráról érdekes adatokat olvashatunk le, például azt, hogy a fővárosban 1700 darab vályogház található, de csak fele ennyi, sőt annál kevesebb fiatal, 2018 után épült lakóépület. Jól látható, hogy a XX. század első felében rengeteg lakóépület tűnt fel, ahogy a város egyre nagyobbá vált, majd a hatvanas évek elhozta a Kádár-kockákat, és ebből csaknem annyit épített, mint amennyit a ‘80-as és ‘90-es évek családiház-trendje.
Milyen (régi) épületekben élünk?
A budapesti lakóépületeket építési időszakok szerint kategorizálhatjuk. Négy eltérő szerkezeti és energetikai tulajdonságokkal rendelkező “korcsoport” különböztethető meg, márpedig egy épület kora jelentős hatással van az épület energiahatékonyságára és felújítási lehetőségeire is. Régi építésű házak (1900 előtt): masszív falazat, nagy belmagasság, alacsony szigetelési érték. Ezek a belváros V-VI-VII-VIII. kerületeiből jól ismert házak, ahol a vastag falak viszonylag sokáig tartják a meleget télen és a hűvöset nyáron, bár a nagy belmagasság miatt kifűtésük nagyon energiaigényes.
1960-1990 között épült panellakások: vasbeton szerkezetek, előregyártott betonpanelek, már jobb, de még mindig alacsony energiahatékonyság, nagy felújítási igény. A magasba emelkedő egyenházak kisebb alapterületű, uniformizált lakásokkal szintén jól ismert épülettípus. Mivel az ilyen épületeket egyszerűbb hőszigetelni, mint például egy díszes régi bérházat, továbbá nagyon sok panel és panelhez hasonló, de némileg más technológiával épített lakóház van a fővárosban, kézenfekvő az energetikai felújítási programot első körben ezekre a társasházakra összpontosítani.
1960-1990 között épült panellakások: vasbeton szerkezetek, előregyártott betonpanelek, már jobb, de még mindig alacsony energiahatékonyság, nagy felújítási igény. A magasba emelkedő egyenházak kisebb alapterületű, uniformizált lakásokkal szintén jól ismert épülettípus. Mivel az ilyen épületeket egyszerűbb hőszigetelni, mint például egy díszes régi bérházat, továbbá nagyon sok panel és panelhez hasonló, de némileg más technológiával épített lakóház van a fővárosban, kézenfekvő az energetikai felújítási programot első körben ezekre a társasházakra összpontosítani.
A 2000 után épült lakások: modern technológiák, jobb szigetelési képességek, alacsonyabb energiafogyasztás. Az ilyen épületek már más szemlélettel készültek. Sokuk kifejezetten jó szigeteléssel, energiahatékony fűtési rendszerrel és akár központi hűtőrendszerrel, sőt akadálymentesítéssel együtt épült.
Ahol dolgunk van: a panelházak!
Budapesten az összes lakás 22.1%-a panellakás. Erre az épülettípusra koncentrálva viszonylag kevés projekttel sok lakást érhetünk el, és mivel a panelházak sokszor hasonló kialakításúak, sőt, sok esetben “másolatai” egymásnak - gondoljunk a lakótelepek ismétlődő épületeire - nem kell egyedi, speciális megoldásokat kidolgozni, ami gyorsítja és költséghatékonyabbá is teszi az épületek energetikai felújítását. Miután a felújítás replikációs potenciálja magas - ha a Kossuth utca 6, 8, 10 és 12 építészetileg ugyanolyan épületeket jelent, a hatos szám tapasztalati gyorsítják a munkát a másik három szám esetében is. Az így felújított épületek látványosak és sokakra gyakorolhatnak szemléletformáló hatást, így a felújítási kedv is nőhet.
